#002
Az MSZ EN 1838:2000 azaz "Az alkalmazott világítástechnika. Tartalékvilágítás" értelmezése talán nem olyan bonyolult első ránézésre.
A tartalékvilágítás az üzemi világítások kiesésekor kerül üzembe, amely saját magát látja el akkumlátora (a szakzsargonban invertere) segítségével. A tartalékvilágítás lehet Biztonsági és Helyettesítő világítás.
Minkét világítási típust felhasználhatjuk háromféle üzemi célra:
- Kijárati utak biztonsági világítására (célja: A helységek biztonságos elhagyhatóságának biztosítása)
- Pánik elleni világításra (célja: A pánik kitörési valószínűségének csökkentése)
- Különösen veszélyes munkaterületek megvilágítására (célja: A veszélyes munkát végző személy védelme)
Megjegyzés:
A tartalékvilágítás esetében mindig fontos ügyelni annak rendszerfelépítésére.
Minden tartalékvilágító egy önálló rendszer része, amely független az üzemi rendszertől és annak meghibásodása, működési képtelensége esetén hivatott működni. A tartalékvilágító rendszer részei a piktogramokkal ellátott világítótestek amelyek önálló (saját akkumulátoros) vagy központi (központi akkumulátoros) tápellátással rendelkeznek (...)
- Saját akkumulátoros tartalékvilágítás: Olyan tartalékvilágító lámpatest amely a készülékházában tartalmaz egy akkumulátort amely a készüléket az üzemszünet, veszélyhelyzet idején ellátja (ez az ún. áthidalási idő).
- Központi akkumulátoros tartalékvilágítás: Olyan tartalékvilágító amelyet egy központi akkumulátoros egységről látnak el, ez általában egy szünetmentes tápegység (avagy UPS).
(...) A tartalékvilágítási rendszerben lévő lámpatestek lehetnek önálló saját akkumulátoros egymástól független rendszerszereplők is, de az ellenőrizhetőség végett (a saját akkumulátoros rendszert ugyan is 30 naponta egyszer felül kell vizsgálni) nagyobb létesítményekben újabban központi akkumulátoros rendszert telepítenek. A központi akkumulátorral rendelkező rendszerben ugyan is jelentősen egyszerűsödik a rendszer diagnosztika, akár csak pár gombnyomásra is elvégezhető.
Ugyanakkor előfordulnak hibrid megoldások is, pl. saját akkumulátoros de vezeték nélküli hálózatban működő tartalékvilágítók egy központi felprogramozó számítógép vezérlésével. Ez a kábeltakarékosság végett fontos. Azonban persze pl. gyártó létesítményekben a frekvencia végett zavaró, vagy épület anyaga végett akadozó lehet.
Tehát a fontos, általános előírások a tartalékvilágításokkal kapcsolatban, hogy:
- Biztosítsák a kijárati utak megfelelő megvilágítottságát
- A lámpatesteket legalább 2 m-el a padlószint felet helyezzék el
- A jelzéseket, úgy ahogy a menekülési útvonalon is, a "vészkijáratok" (az előző cikkben szereplő folyosó elején és végén lévő ajtók) felett is el kell helyezni.
- A vészvilágítókat továbbá olyan helyre is el kell helyezni, ahol valamilyen veszélyforrást jelentő berendezésre is fel kell hívni a figyelmet (pl. forgógépek, hajtások).
- A megvilágítottsági szintnek min. 1 lux értékűnek kell lennie
Ilyenek lehetnek:a) Minden vészhelyzeti kijárati ajtó
b) Lépcsőház, lépcső, lépcső környezete
c) Bármilyen szintváltozás
d) Kötelezően előírt, vagy kért helyek figyelemfelkeltése
e) Menekülési útvonal irányváltása (már volt róla szó)
f) folyosók kereszteződése
g) A menekülési útvonal végén lévő kijárat külső oldala és környezete
(pl. egy üzemterület külső keret felülete, ahol a lefele jutást segítő tűzlétra is látható)
h) elsősegélyhelyek környezete
i) tűzoltó készülék és tűzjelző környezete
A kijárati utak biztonsági világítását tekintve pedig fontos tudni, hogy a működési idejük legalább addig tartson ki, míg azt az adott szituáció lehetővé teszi (...)
A tartalékvilágítások esetén, korábban már volt szó az áthidalási időről ez a saját akkumulátoros rendszereknél egyedileg meghatározott. A szabvány előírásai szerint egy tartalékvilágításnak min. 1 órán át világítania kell, ezt az akkumulátor hivatott biztosítani (ezért van hogy a tartalékvilágítások általában 3-6-8-10-12 W-os fényforrást tartalmaznak csak, és ennél nagyobbat pedig csak ritka esetben)
Azonban a tervezésben és a lámpatestek gyártásában igyekszünk az ennél jobb áthidalási idők elérésére, tehát inkább 1,5-2 extrémebb esetben 3 órás áthidalási idővel rendelkező lámpatesteket szerencsés választani (kisebb teljesítmény esetén ez egyszerűbb).
(...) a menekülési útvonal időben történő elhagyását. Továbbá ide tartozik az is, hogy a világítótestnek időben fel is kell kapcsolnia (5 s alatt 50%, míg 60 s alatt 100%-os fényerejét el kell tudni érnie)
A tartalékvilágítások esetén a legfontosabb, hogy kerüljük a világítási káprázást (szembe világítást, elvakítást vagy részleges elvakítást). A sötétebb menekülési útvonalon az összeszűkült pupilla hirtelen fény hatására káprázni kezd.
Aztán a tartalékvilágítások esetén beszélhetünk még felismerési távolságról (...).
- Felismerési távolság: Az a távolság amelyről az adott tartalékvilágító még egyértelműen kivehető, beltéren ez a távolság nagyobb, viszont kültéren jelentősen csökkenhet.
A felismerési távolság számításához a d = s*p képletet alkalmazhatjuk, ahol:
- A "d" maga a felismerési távolság
- A "p" a piktogram magassága (amely nem a felhelyezési magasság, hanem magának a jelzésnek vagy lámpatestnek a magassága)
- Az "s" a felismerési állandó (amely a belülről megvilágított helyek esetén 200, a kívülről megvilágított jelek esetén pedig 100)
A tartalékvilágítások következő részében a világítótestek ellátásáról lesz szó így előzetesben, addig is jó tépelődést! :)
Myth
