Mérnök vagyok?

Minden nap elgondolkozok ezen a kérdésen ugyan is az utamat mindig a szorgalom és a céltudatosság vezette. Szigorú körülmények, szabályok, anyagi korlátok és fegyelem vett körül. Nem volt lehetőség melléfogni, duhajkodni és tékozolni mert mindent be kellett osztani és figyelni kellett a környezetre és az általam okozott hatásokra. Nem érzem magam hibásnak a szakma szeretete végett, mert én választottam és én szerettem bele oly annyira, hogy míg mások még az órákon sem jelentek meg én mindig ott voltam az első sorban és vártam a tudást és a nagy emberek tapasztalatait és mondandóját. Figyeltem ahogy játszanak a szavakkal, és ahogy az évek sorainak terméke rajtuk látszik...

De a valóság nem ez, a valóság kellemetlen, gyötrelmes és vigasztalhatatlan igazságtalanságok sorozata, hiába küzdesz, hiába törekszel, bicskádat szegik, s mivel nem vagyok gyarló, s arcom csak egy van nem tudom ezt kezelni mert nem is akarom.

De mérnök vagyok, mert hiszek a matter szabadságában, és a racionalistásban, a világ megfejthetőségében, a formában, amely formába rendezi a létezők, s a célban mely összekötve kovácsol, s tovább lendít a bajon. :)

Myth